autumn or winter ?!

Semmi sem rózsaszín, semmi sem tökéletes. Visszagondolva az előző blog bejegyzésemre valahol talán tényleg kezdek elszürkülni. Amikor hazaérek, kattan a zár, belépek, lerúgom a cipőm, és feljövök a szobámba. Én ha tehetem napi 24 órámban itt vagyok, leszámítva a városban lévő csavargást. Egy pillanatig úgy érzem erős vagyok, olyan erős, mint még sohasem, aztán mint akinél rájöttek a gyenge pontjára, villámcsapásként ér egy-egy újabb kudarc, vagy olyasmi, ami nem várt dolog, és hirtelen jön. Észrevettem, hogy újra elkezdek beszélgetni a régi barátaimmal, majd azon kapom magam, hogy elhanyagoltam őket, és most újra felhozom a felszínre ezt a barátságot.Ez lehet éppen erősítő jellegű dolog. Rádöbbenek, hogy semmi sem rózsaszín, hogy az élet tényleg tele van hibákkal, de hát mire valók ha nem arra, hogy tanuljunk belőlük. Van, hogy egy jelenlegi percben úgy festődik le a kép, hogy minden túl jó...túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Mára megtanultam értékelni a barátságot, mert az tényleg kitart örök életen át, csak bizonyos korlátokon belül. it's not pink cloud.

Friends.

Egy hónapja írtam utoljára,már hiányzott is az írás,úgyhogy írok ide pár sort,csak úgy,a magam lefoglalására, szórakoztatására. Mostanában kezdem magam teljesen elveszettnek érezni,és úgy érzem forog körülöttem a világ,és nem tudom hol fog megállni,és mikor. Olyan, mintha a szürke hétköznapokkal egyetemben én is szürkülnék. Azt hiszem régebb túlságosan is elbíztam magam, mindennel kapcsolatban. Témaváltás. Igazából az embernek attól függetlenül,hogy vannak barátai,és olyanok,akik körülveszik,nem jelenti azt,hogy nincs olyan köztük, akiben később ne csalódhatna.Miért is ne?! Az élet hozhat szép meglepetéseket. Csalódtam én már sokszor, és hagytam hogy sodródjak vele, egyszer úgyis csillapodnak a kedélyek. Egyik ismerősöm azt mondta, megváltoztam.Az ember ahogy nő,úgy változik. Az életfelfogásával,nézeteivel együtt.Nem maradunk olyanok,amilyenek "akkor" voltunk. Akarva,akaratlanul,változunk. Soha, akármilyen helyzetbe is kerülnénk az életbe, sose bízd magad el eléggé, mert nem tudhatod mi lesz a következő kijátszása az életnek.Sajnos...

egy utolsó kívánság.

Az ember akármikor is, de képes elbambulni, elgondolkozni azon, milyen volt az első szerelem. Hogy megbántam-e, vagy sem? Utólag sok mindent megbánhatsz, késő bánat volna. Sokszor nem akarunk jobbat, sokszor beletörődünk abba, ami van. Ha lenne idő magyarázkodásra mindent megmagyaráznék,jóvátennék,csak az ember erre mindig akkor jön rá,amikor már nincs mit jóvátenni. Fáj,hogy a másik hiányára csak akkor jövünk rá,amikor elvesztettük, s addig egy porszem volt a sok közül. Ki tudja, bár egyszer én is tudok majd úgy nézni valakinek a szemébe, hogy jelentéktelen idők voltak, már túlléptünk rajta. Nos,hát a jelenlegi boldogság, és szerelem mindig pusztító hatású, semmi építőt nem találok benne, de ilyen az élet, érző emberek vagyunk mindnyájan.

i wish i could do it.

Én mégis inkább gyerek szeretnék maradni, szórakozni és felejthetetlen dolgokon nevetni. Bárcsak visszaforgathatnám az időt..nem mintha, a választ tudom anélkül is, hogy feltenném a kérdést...Nem lehet.Az idő repül, s repít minket is magával, anélkül, hogy beleszólhatnánk.

Telihold.Ne ítélj mindig a külső alapján...

Hát,eltelt a nyár is. Szép volt,nem volt szép.Nem erről lenne szó. Gyorsan eltelt,viszont ezernyi szép emlékem maradt,és ezt azoknak köszönhetem,akik mindvégig a barátaim maradnak. Örökre. Tudjátok...a boldogság nem mindig abban rejlik,hogy mosolyogsz-e,vagy sem. Boldog akkor vagy,amikor tényleg felszabadultan önszántadból nevetsz,és jól érzed magad a környezetedben. Nem...nem mondanám,hogy én ezt élem át. Legalábbis egyik felem igen,másik nem. Nehéz év,és sok-sok megpróbáltatás vár rám,de erős vagyok,és meg fogom csinálni,még ha szenvedek is miatta. De egy álmot nem fogok csak úgy kidobni a szemetesbe. Nem adom fel,és senki se tegye ezt. Meglátod,hogy a későbbiekben örülni fogsz,hogy most szenvedtél. :) Nos,de hát nem is erről akartam írni. Igazából én soha,konkrétan semmiről nem akarok írni,csak elkezdek egy mondatot,és dőlnek belőlem a szavak. Sírhatnékom van,nem tudom miért. A hiány,a szeretet vagy csak úgy,mert "boldog" vagyok... "Boldog"...igen,idézőjelbe írom. Telihold lesz nemsokára. Nem szeretem,nem tudok aludni tőle. Viszont nézni,és nézni...-egyszerűen nem lehet megunni.- Lehet,hogy most valakinek csalódást okozok,valakinek nem,egyszerűen ilyen szavak jönnek ki most. Visszatérve a nyárra,sok mindent tanultam ebből is. Egyszer mindenki megtanulja értékelni a belsőt,ami sokkal fontosabb,mint az,hogy hogy nézel ki. Mert szerencsére a barátaim többsége olyan,hogy elfogad úgy,ahogy vagyok. Nem vagyok kicsinosított ide-oda veszett fejjel rohangáló kis elsős. Nem. Feketébe járok,és rockot hallgatok,de ez mind-mind mellékes. Lehet,hogy furcsán hangzik,hát van akinek ez nem tetszik. Valakinek a tüc-tüc tetszik. Nekem nem. Nekem sok minden nem tetszik. Én sok mindenbe beleszólnék... Változtatnék... Nem szidok semmit,nyugodtam fogadom,hogy ilyen,és olyan vagy. Eltűröm,hogy kritizálnak. Viszont egy dolgot nem tudok megbocsájtani. Azt,amikor átvernek. Ezt az egyet. Gondolja mindenki végig,és nézzen önmagába. :)

?

Nincsen semmiféle világfájdalmas problémám, csak kérdések merülnek fel bennem...

Félhomály.

---ooo---

Hamvas Béla: Barátság

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

Delete.

Nem sokszor húzódik ki a gyufa,de ha kihúzódik, akkor kihúzódik. Furcsamód a dühömet úgy adtam ki, hogy elkezdtem írni, majd lementettem piszkozatba, és ki is töröltem.Micsoda értelmi szint csillogtatás... Nem akarom tettetni, hogy jól vagyok. Köszi a kérdést, nem vagyok jól, sőt, ideges is vagyok, de fél perc, és lenyugszom! ^^

autism.

"Nagy hibákat.Hibákat,amik hatalmasak."-mondta Sam. Megrázó egy történet,sosem tudnám elképzelni,hogyan élhet egy autista,a saját kis világában. Ez a film,annyira elgondolkoztatott. Egy beteg, aki nincs ennek tudatába, vajon mit csinál, ha valami nem az elképzelése szerint működik? Harcol. Elveszíteni a gyermekemet,mert autista vagyok,fájdalom. Vagy éppen csalódás.Csalódás magamban,hogy nem vigyáztam rá,nem óvtam meg,és lehet,bennem van a hiba. Pedig nem.Ez csak egy film,messze sem a valóság. Egy film,ami nem valóságos alapú,mégis átérezhető.Olyan kevés már az ilyen. Egy kislány, aki fiatalságát úgy élte, hogy a mindennapi megpróbáltatásoknak ellenállva mosolygott, s édesapja mellett akart maradni.Nagy dolog. Hiszen valljuk be,egy autista lánya teljesen más szemszögből nézi a világot. Eredeti megírása: 2oo9.o7.o2. Átdolgozás: 2o1o.o9.19. 2 éve szeretnék autistákkal foglalkozni.

égi jelenség.

Ha kilépek az utcára mindenki rohan, késésbe van, nem ér rá.Szalad minden, és mindenki. Ilyenek a felhők is.Úsznak az égen,én meg csak nagy csodálattal nézem,ahogy különböző színekben pompázva elmegy. Hogy lehet valami ilyen szép? Aztán elkezd cseperegni az eső, az idő rosszra fordul. Nem mondom azt, hogy mindig csak az idő fordulhat rosszra, az emberek között is lehetnek konfliktusok... Az életnek vannak érdekes fordulatai. Néha szomorú,néha fájdalmas, néha vidám és örömteli. Néha gyűrődünk, néha pedig gondmentesen próbájuk élni saját megálmodott világunk.

villam.

A legszebb dolog,amikor két ember szereti egymást. Nincs ennél szebb,de nincs olyan se,hogy veszekedések nélkül,zökkenőmentesen folyna az élet... "Mert..ott süt a két nap egymásra..de a felhők közte vannak..és ti nem a fényt látjátok ami átszűrődik a felhőn..hanem a felhőt." Vannak sötétebb napok,amikor beborul az ég,amikor dörög,és villámlik,de másnap,vagy egy kicsivel később kisüt a nap,és minden problémát megbeszélve rendbe jön minden.

rikitózöld.

Éppen ma gondoltam bele,milyen lehet azoknak,akik nem hallanak rendesen,akik nem tudnak járni,akik vakok.Pedig ők is boldogok attól függetlenül,hogy nem tökéletesek. De van joguk ahhoz,hogy mosolyogjanak.Van joguk a boldog élethez, mint minden más embernek.Ha választanom kéne,talán a vakokat sajnálom a legjobban,mert nem tudják megtapasztalni az élet egyes szépségeit. Bár néha jobb nem tudni mi folyik körülöttünk.Néha úgy érzem,jobb lenne,ha nem látnék semmit,ha becsukhatnám a szemem ha csak egy percre is. Néha el akarom takarni a világot,néha be szeretnék zárkózni négy fal közé. Néha úgy érzem,hogy a világ kétszínű. Hogy miért? Mert hol a vidám,hol pedig a boldogtalan oldalát mutatja. Erről kár beszélni,valaki azt mondja,hogy a rossz oldalát nem kell figyelni,nézzünk mindent optimistán. Visszafordíthatatlan állapot.Legalábbis elég sok évbe telne,és az emberek odafigyelő természete kellene hozzá. Földgyógyító nap.Én voltam.Rájöttem,hogy ez nem csak a földet gyógyíthatja,ha azt is teszi,hanem az embereket összekovácsolja,és ráébredhetünk,hogy milyen jó lenne,ha minél több ember összefoghatna ennek a világnak a megmentésében.

[Majd ha sok év múlva sírva visszagondolsz arra a pillanatra hogy milyen jó lett volna ha elmondtad volna mit is érzel iránta...]

Én megtettem,én elmondtam minden érzésem. Talán nem kellett volna?! Én nem bántam meg.Ha valakit szeretünk,azt szívből szeretjük. Néha viszont vannak olyan helyzetek,amikor nem merjünk felvállalni az érzéseinket. Ilyenkor kérdések kavarognak bennünk. "Ki fog nevetni?Elmondja a többieknek?" Mindenkit ezek a kérdések gyötörnek.Megértem,velem is voltak ilyen esetek régen. Régen...Ehhez úgy kéne hozzá állnunk,hogy egy próbát megér.Lehet a másik is minden este rád gondol,lehet a másik is veled alszik el,és veled ébred.Csak te nem tudod.Mert ő is olyan,mint te,hogy nem meri elmondani érzéseit.Lehet benne is ugyan azok az érzések kavarognak?! Lehet,hogy visszautasít?! Annyi minden lehetséges,de én akkor is azt mondom,hogy egy próbát megér. :) Lehet,ha a múltban bátrabbak lettünk volna,most nem sírnánk vissza ezeket a pillanatokat,amikor tudjuk,már semmi esélyünk sincs.Amikor már muszáj hozzászokni ahhoz,hogy ő már nincs,legalábbis számodra már nincs.Ki kell verned a fejedből.Régen utáltam ezt tenni.Szerintem az érzések sosem múlnak el egyik napról a másikra,ha igazán szereted a másikat.Utálom,amikor egy kapcsolatban csak az egyik szereti a másikat,aki inkább nem mondja el az igazságot.De az igazságra egyszer úgy is fény derül,és ha nem is,akkor később fogja megbánni akkori tettét.Utálom az ilyen kapcsolatokat.Bár én szerencsésnek mondhatom magam.Megtanultam szeretni,és megtanultam tudni,hogy a másik is viszontszeret.Ennél jobb nem is lehet,és nem is kívánhatnék. De ha megtörténik,amire soha nem vágytál,ha esetleg visszautasítanak,akkor is arra gondoljatok,hogy nem ő volt az igazi.És menjetek ugyanolyan emelt fővel,ahogy ezt eddig is tettétek.Mosolyogjatok,mert az élet ettől nem áll meg,hanem megy tovább. :)

Miféle világ?

Már annyira hozzászoktam ahhoz, hogy csak gépelek és gépelek. Nem azért mert mániám lett,hanem csak mert jó. Nem írom le a magánéletem, ha azt keresed nem itt fogod megtalálni, sőt, sehol, ha feltört benned a kérdés. :) Azon gondolkoztam,hogy a mesevilág vajon milyen lehet?!Nem mintha szeretnék abban élni. Furcsa volna, hogy minden, amit teszünk jó lenne, és semmi büntetést nem követelne. Szerintem amikor a mesevilág szóba jön mindenki másféle képet fest le maga előtt. Ez olyan, hogy amikor szomorúan olvasol egy verset, akkor így, ha pedig boldogan, akkor úgy értelmezed. Egy vers sose fogja ugyan azt nyújtani számodra. Mindenki hihet valamiben,még ha gyerekesen furcsa is. Én is néha kiállok olyan dolgok mellett, ami gyerekesen vicces, és van, hogy hogy ha ki se ejteném jobban járnék vele. Szerintem.. én világom,én gondolataim.Megvan hozzá a jogom,mint mindenki másnak. Merek néha olyan dolgokban hinni, amit egyébként nem hihetsz. Ha nem szabad, akkor ezt a szabályt megszegem. Senki sem takarhatja el azt a fikarcnyi boldogságot,ami benne lakozik.

Egy barátban mindig megbízhatsz.Mert ő nem egy idegen...ő egy barát,akit szívünkbe zárunk örökre.

A képet ma csináltam.:) Barátnőm azt mondta,hogy ez a szivárvány tükrözi a barátságunkat.Igen...ez már biztos. Azt a barátnőmet,aki ezt mondta,megkérdeztem,mi a kedvenc színe?Azt felelte: piros. Nem,nem olyan barátnőről van szó,aki egyszer fent,egyszer lent. Gondoltam,ha már holnap ballagás,akkor hagy legyek még a kedvére. Az viszont,hogy elmennek az iskolából nem jelenti azt,hogy a további életünkben ne találkozhatnánk,és ne csalhatnánk egymás arcára egy mosolyt. Mert az igaz barát az,aki besétál akkor,amikor az egész világ kiment. Vagyis ha történik valami,mindig melletted áll. Szerintem amikor elballagnak egy iskolából,mindenki legalább egy könnycseppet lehullat. Ez nem is baj...hiszen ezzel azt fejezzük ki,hogy hiányozni fognak nekünk. Igen... Hiányozni fognak a mindennapok,amikor szünetekben együtt lógtunk,nevettünk,egymásra ugorva lökdösődtünk,vagy éppen akkor,amikor lelki bajainkat osztottuk meg egymással. Szerintem ezek átlagos,minden nap megtörténő dolgok,amik nem csak velem történnek meg,hanem mindenkivel. Mert ilyen egy igaz barát,aki mindig melletted van. Ha szomorúak vagyunk,megvigasztal,és próbál segíteni. De egy ilyen baráti kapcsolatot nem ronthat el egy ballagás.Lehet,hogy már nem fogunk minden nap találkozni,de egy barátság,egy sokat mondó barátság nem fog megszakadni. MERT A BARÁTOK ÖRÖKKÉ MEGMARADNAK. Utolsó mondatnak csak annyit szeretnék még,hogy remélem,hogy ugyan annyit fogtok nevetni a jövőben,amennyit eddig láttalak titeket. :) Mert mást nem is kívánhatna az ember a barátjának,mint hogy légy mindig olyan,ahogy megismertelek,és amilyen eddig voltál.

Egy bogár élete.

Hazafelé jövet láttam egy kis bogarat.A sok kis bogár közül egyet. Nem tudom miért őt szúrtam ki,és miért ő adott nekem ihletet egy újabb bejegyzés megírásához... Kicsi,fekete bogár.A kapunknál volt. De nem is ez a lényeg.Elkezdtem gondolkozni,hogy a világon hány és hány bogár küzdhet az életéért,amikor mi,emberek ott megyünk fölöttük,ezzel őket veszélyeztetve. Mert mi sem vagyunk óriások,de a kis apró állatok számára mi mások lehetnénk?! Igen,pont azok... Ezért van az,hogy amikor megyek az utcán figyelemmel követem mégis merre megyek,és hogy milyen óvatossággal teszem azt. Lehet,hogy egyesek gusztustalannak találják a bogarakat,mert nem olyan szépek,mint a modellek... És?! Ők is a világ részei,és nekik is joguk van ahhoz,hogy minél tovább élhessenek. Ha jobban belegondolunk,ők azok,akik sosem kapják készpénzért az eledelt,és a "lakást". Nekik kell étel után vadászniuk,és saját maguknak kell felépítsék azt a helyet,ahol élni fognak. Mi más ez,mint szorgosság.Ők nem kényeztettetik magukat,ők megdolgoznak minden egyes percért.Mi ebben a világban már el vagyunk kényeztetve,ha úgy tekintjük a dolgokat. Ezért szeretném,ha mindenki figyelne a környezetében lévő állatokra.Mert számunkra lehet,hogy ők a legkisebbek,de attól,hogy kicsik, attól még lehetnek értékesek. :)

A fejünkben lévő világ teljesen más,mint a valóság.

A cím egy filmet takar.És mennyire igaz. A film tanulságos,átgondolandó.Van benne valami... Mindenkiben van egy akarás,egy olyan dolog,amit el szeretne érni,egy cél. Ám ez a cél mindenkinél más.Van aki híres akar lenni,van aki szeretné élni saját átlagos életét a paparazzók nélkül. Én a másodikat szeretném.Hogy miért? Mert nem szeretem a nyüzsgést.Épp ezért nem szeretem Budapestet sem. Ott nem lehet úgy elmenni valami mellett,hogy ne ordítana.Én nem erre vágyom. De van,aki ezért szereti Pestet,mert ott mindig történik valami. Különbözünk,mások vagyunk. Nincs két ugyan olyan ember a világon.Külsőre lehet,hogy vannak,de belsőre talán csak olyan van,hogy vannak közös gondolataik és egyetértéseik. Ha már egyetértések,akkor vannak nem egyetértő emberek is,akik néha "veszekednek". Utálom,ha valaki azt mondja,veszekedtünk.Lehet az a veszekedés,csak vita volt. Egyesek nem tudják megkülönböztetni a kettőt.A vita másképpen nevezve nézeteltérés. Egy családtagom azt mondta,ahol nincs vita,ott valaki hazudik. Hosszas gondolkozás után rájöttem,van benne valami... Ezeket a nézeteltéréseket meg lehet beszélni,de ahhoz le kell ülni. Utálom azokat,akik nem akarják megbeszélni a dolgokat,hanem "mennem kell" és elviharzanak. Ebből sosem lesz közös egyetértés.Tulajdonképpen nem is kell egyetértsenek.Elég,ha leülnek,és elmondják saját véleményeiket.Ebből is lehet béke. Nem vagyok nagy "píszvan" gyerek,de szerintem jó lenne,ha az emberek között béke lenne,mert akkor ez a világ amiben élünk,megváltozna,és mindenki gondtalanul mosolyoghatna egymásra. És így a bejegyzésem végére eljutunk ahhoz a ponthoz,ami a cím. El tudom magyarázni,hogy miért választottam pont ezt a mondatot,pont abból a filmből. Mert lehet,hogy mi azt hisszük a világ tökéletes,de ha jobban megnézzük,akkor teljesen más mint a valóság. Utolsó mondatként elismétlem a címet: A FEJÜNKBEN LÉVŐ VILÁG TELJESEN MÁS,MINT A VALÓSÁG.

Dream.

Az álom általában a vágyainkat tükrözi. Nem tudom ebben mennyi az igazság,bár szerintem van valóságos alapja ennek is. Az álmokban hihetünk,de ugyanígy meg is cáfolhatjuk. Azért írok az álomról,mert az előző bejegyzésben írtam a furcsa,megválaszolhatatlan kérdésekről,és megfogalmazódott bennem egy,amit úgy gondoltam,le is írok. Számomra az álom az nem más,mint egy ember kívánsága.

Persze más,hogy vannak rémálmaink is.Az nem más,mint egy olyan félelem,amit álomban nyilvánítunk meg. Nos,erről is lehetnek másféle fajta vélemények,nekem ez a véleményem. Mint említettem,nem lehet minden tökéletes,és elég sokszor fogom ezt használni a bejegyzéseimben,ha az igazságot szeretném leírni. Úgy,ahogy a világ,és az emberek sem tökéletesek,úgy az álom sem lehet mindig az. Lehetetlen,hogy folyton az legyen az álmunk,amit mi szeretnénk. Akkor minden nap lenne egy külön álmod,mert minden álommal egy kívánság jöhetne létre. Nem,szerintem ez igazságtalanság,és jobb is így,hogy nem álmodunk mindig. Én azokat az álmokat szeretem,amiket elfelejtünk.Mert el szeretnénk kezdeni mesélni a másiknak,és nem jön semmi.Elfelejtjük.Bár nem tudom ez hogy történhet,de ilyen is létezik... Hogy nekem miért ez a kedvencem?! Mert néha jobb elfelejteni azokat a dolgokat,amikre nem szívesen gondolunk vissza,és gondolom ezzel mások is így vannak. És még mindig azt mondom,hogy egy álomban is az a legszebb,amikor alszol,és mosolyogsz egyet.Mert az azt tükrözi,hogy boldog vagy. :)

Egy blog sok mindenben segíthet.

Nem ez az első blogom,már próbálkoztam vele.

Nem ez az első bejegyzésem,már letöröltem kettőt. És hogy mindezt miért?! Mert rossz emlékek fűződnek hozzá,és elhatároztam,hogy teszek arról,hogy megint olyan legyek mint régen: boldog. :) És igen...ha nincsenek elképzeléseink az életben,sosem fogunk boldogulni. 14 éves vagyok.Megértem,hogy a velem egykorúak nagy része élni akar a pillanatnak. "Minek komolynak lenni,ha egyszer még fiatalok vagyunk?!" Mindenkinek van egy nézete erről is.Nos,hát nekem is. Nem a hülyülésnek élek,inkább a tanulást helyezem most előtérbe,mert jövőre felvételizek,és ha most leszarom,hogy mi fog velem történni,a későbbiekben nem más,hanem én fogom megbánni ezt is.Miért?! Mert ilyen az élet. Egyszerű,ám mégis nehéz...Sose fogjuk megérteni,de ez így működik.Mint ahogy nem csak ezt nem értjük.Mindenkiben vannak olyan kérdések,amik megválaszolhatatlanok. Nem fogom leírni,a furcsa,elgondolkoztató kérdéseimet,de ha belegondolunk,tényleg sok van belőlük. Hirtelen senkinek sem jut eszébe,de nap mint nap felmerül egy-egy kérdés,hogy MIÉRT?! Megint csak azt mondom. ...MERT ILYEN AZ ÉLET... Néha szép,de nem lehet minden tökéletes.Mi lenne ha minden tökéletes lenne? Akkor már semminek sem tudnánk örülni,mert minden ami körülötted van,az a te vágyad. Nem gondolnád,de egy apró ajándék is boldoggá tud tenni.Kicsi,de értékes.Azért értékes,mert a másiktól kaptad úgy,hogy gondolt rád.:) Ezt hívják szeretetnek.A szeretet a legszebb dolog a világon. Gondoljon mindenki arra,hogy a legkisebb ajándék a mosolygás,és mennyire tudunk neki örülni.:) Mert szívből jön,és mi is szívből mosolygunk vissza.:)Ez az élet menete,körforgása. Egy mosoly örökké tartó,és sosem felejthető el.:)