egy utolsó kívánság.

Az ember akármikor is, de képes elbambulni, elgondolkozni azon, milyen volt az első szerelem. Hogy megbántam-e, vagy sem? Utólag sok mindent megbánhatsz, késő bánat volna. Sokszor nem akarunk jobbat, sokszor beletörődünk abba, ami van. Ha lenne idő magyarázkodásra mindent megmagyaráznék,jóvátennék,csak az ember erre mindig akkor jön rá,amikor már nincs mit jóvátenni. Fáj,hogy a másik hiányára csak akkor jövünk rá,amikor elvesztettük, s addig egy porszem volt a sok közül. Ki tudja, bár egyszer én is tudok majd úgy nézni valakinek a szemébe, hogy jelentéktelen idők voltak, már túlléptünk rajta. Nos,hát a jelenlegi boldogság, és szerelem mindig pusztító hatású, semmi építőt nem találok benne, de ilyen az élet, érző emberek vagyunk mindnyájan.