autumn or winter ?!

Semmi sem rózsaszín, semmi sem tökéletes. Visszagondolva az előző blog bejegyzésemre valahol talán tényleg kezdek elszürkülni. Amikor hazaérek, kattan a zár, belépek, lerúgom a cipőm, és feljövök a szobámba. Én ha tehetem napi 24 órámban itt vagyok, leszámítva a városban lévő csavargást. Egy pillanatig úgy érzem erős vagyok, olyan erős, mint még sohasem, aztán mint akinél rájöttek a gyenge pontjára, villámcsapásként ér egy-egy újabb kudarc, vagy olyasmi, ami nem várt dolog, és hirtelen jön. Észrevettem, hogy újra elkezdek beszélgetni a régi barátaimmal, majd azon kapom magam, hogy elhanyagoltam őket, és most újra felhozom a felszínre ezt a barátságot.Ez lehet éppen erősítő jellegű dolog. Rádöbbenek, hogy semmi sem rózsaszín, hogy az élet tényleg tele van hibákkal, de hát mire valók ha nem arra, hogy tanuljunk belőlük. Van, hogy egy jelenlegi percben úgy festődik le a kép, hogy minden túl jó...túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Mára megtanultam értékelni a barátságot, mert az tényleg kitart örök életen át, csak bizonyos korlátokon belül. it's not pink cloud.