Nem ez az első blogom,már próbálkoztam vele.
Nem ez az első bejegyzésem,már letöröltem kettőt.
És hogy mindezt miért?!
Mert rossz emlékek fűződnek hozzá,és elhatároztam,hogy teszek arról,hogy megint olyan legyek mint régen: boldog. :)
És igen...ha nincsenek elképzeléseink az életben,sosem fogunk boldogulni.
14 éves vagyok.Megértem,hogy a velem egykorúak nagy része élni akar a pillanatnak.
"Minek komolynak lenni,ha egyszer még fiatalok vagyunk?!"
Mindenkinek van egy nézete erről is.Nos,hát nekem is.
Nem a hülyülésnek élek,inkább a tanulást helyezem most előtérbe,mert jövőre felvételizek,és ha most leszarom,hogy mi fog velem történni,a későbbiekben nem más,hanem én fogom megbánni ezt is.Miért?!
Mert ilyen az élet.
Egyszerű,ám mégis nehéz...Sose fogjuk megérteni,de ez így működik.Mint ahogy nem csak ezt nem értjük.Mindenkiben vannak olyan kérdések,amik megválaszolhatatlanok.
Nem fogom leírni,a furcsa,elgondolkoztató kérdéseimet,de ha belegondolunk,tényleg sok van belőlük.
Hirtelen senkinek sem jut eszébe,de nap mint nap felmerül egy-egy kérdés,hogy MIÉRT?!
Megint csak azt mondom.
...MERT ILYEN AZ ÉLET...
Néha szép,de nem lehet minden tökéletes.Mi lenne ha minden tökéletes lenne? Akkor már semminek sem tudnánk örülni,mert minden ami körülötted van,az a te vágyad.
Nem gondolnád,de egy apró ajándék is boldoggá tud tenni.Kicsi,de értékes.Azért értékes,mert a másiktól kaptad úgy,hogy gondolt rád.:)
Ezt hívják szeretetnek.A szeretet a legszebb dolog a világon.
Gondoljon mindenki arra,hogy a legkisebb ajándék a mosolygás,és mennyire tudunk neki örülni.:)
Mert szívből jön,és mi is szívből mosolygunk vissza.:)Ez az élet menete,körforgása.
Egy mosoly örökké tartó,és sosem felejthető el.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése