Utolsó élet
Fekszem a kádban, s meredten nézem, hogy
Buborékok törnek fel, a nagy végtelenségben.
Csepereg az eső, a gondok csak gyűlnek,
Érzelmeink suhanó alakban lassan kihűlnek.
A víz is hidegebb, lassan jéggé válik,
Először minden jónak, majd rossznak látszik.
Fázom, reszketek s boldogságom hiánya,
Odaveszett, én próbáltam, de minden hiába.
Én próbáltam, én elnéztem, megbocsátok mindent,
De manapság már sajnos semmi sem megy ingyen.
Fekszem a kádban, s meredten nézem, hogy
Buborékok törnek fel a nagy végtelenségben.
Kemény szavak jönnek, kemény szavak mennek,
S kérdésre kérdés, vajon ki örülne ennek?
Emlékszem a múltra, gyenge vagyok, félek,
A jövő majd eljön, a jelenért élek.
Csak szólj, hogy keljek fel, és tovább lépek,
Ma és holnap közt: utolsó esély, utolsó élet.
Dorka, 2010.december 29.
