new leaf.

A blogolás nem tesz többet annál, mint kiadod azon érzéseidet,melyek több időn át nyomasztották lelkedet.Ha már a lélekről van szó..lassan annyira elnyomódik a sok szennytől,hogy donorra lenne szüksége. Lényegtelen. Látok valami világosságot, ott a túloldalon, ami levegőt is nyújt, ami megtisztít, amitől felszabadulsz... Olyasféle dolog ez, mintha egy elhagyatott várban lennél, és megtalálnád annak egyetlen egy létező ablakát, és rájössz, hogy még azon is rács van. Ezzel semmi többet nem akarok mondani, minthogy úgy érzed szabadon lehetsz, azonban neked még vannak kötelességeid az életre nézve. Manapság már fontos az, hogy az emberben legyenek értékek, melyekre felnézhet, büszke lehet, és azt mondhatja, nem volt felesleges munka. Néha fontos, hogy valaki megadja neked a kezdő lépéseket, mondjuk a család, vagy a barátok. Ha már a barátoknál tartunk..köteléknek érzem, olyannak, mely erősít benned valamit, amikor nem tudsz dönteni, akkor ők a talánról átbillentenek a biztosra. Aki ha szomorú vagy, megkérdezi, hogy segíthet-e. Aki ha bajod esik, és nincs azon nyomban melletted, úgy érzi, hogy nem igaz barát, hisz most sincs melletted.. Az igaz barátok bármikor melletted teremnek, a sablonbarátok meg csak vannak, nem valódi arcukat mutatva. Úgy érzem kezembe vettem egy olyan könyvet, ami ad valami csodát, varázslatot, ami ha kell "álomvilágba" reptet, de ha úgy van, előhívja a gonoszt. Ezzel azt akarom mondani, hogy vannak jó, és kevésbé jó napjaink. Végeredményben minden tőled függ, mert mint az ember maga, olyan a környezete is. Sokoldalú, változatos, titokkal, és rejtelmekkel teli... Ha pozitív és idealista vagy, aki a mának él, mert a múltat feledni akarja, a jövőtől pedig fél...nos te építed fel a saját világodat, a könyv üresen áll előtted, és arra vár, hogy legalább egy piszkozat készüljön...

2o1o tavasz

2oo9 novemberében - utolsó kis bejegyzésem. Régebb sokkal nagyobb rendszerességgel írtam. Nagyobb feszültség, több dolog, amit végig kellett gondolni, tisztázni önmagamban! (E/1) 2o1o, új év, megannyi fogadalom, amit még öt hónap alatt se sikerült végrehajtani, nem erre vágytam, tiszta csalódás! Egyébként is, mire vágyom? Azt hiszem, most elértem ahhoz a pillanathoz, hogy azt mondjam, semmire nem vágyom és nincs semmiféle szükségletem. Valami változott. Jobb kedvem lett, és ezzel a közérzetem így felengedett egy kicsit. Szeretek kimenni a természetbe, főleg most, tavasszal. Természet...nem tudom, de ahogy tapasztalom mindenki stresszel, próbálja oldani az egyébként oldhatatlant, és leszarozza a világot. Ha egy kicsit is, de másképp állnánk a dolgokhoz, minden más lenne. Ezen senki sem gondolkozik, csak mondd valamit, és elhiszi, hogy így is van.